Színészfotók múzeuma - Jászai Mari színművész

(1850.02.24-1926.10.05.)

E

gyszerű szülők gyermekeként született. Édesapja ácsmester, édesanyja egyszerű szolgáló volt. Apja nagyon vallásos volt, annyira, hogy a lányának a biblián és a szentek életén kívül mást nem engedett olvasni. Öten voltak testvérek. Édesanyját ötéves korában elveszítette, majd nagy-nagy szegénység köszöntött a családra. Apja anyagi gondokkal küzdött. Elemi iskoláit az Orsolya rendi iskolában végezte. A püspök jelenlétében verset szavalt, aki felismerte benne a tehetséget. 16 évesen közelről tapasztalta a háború okozta testi-lelki szenvedést. A csatatéren, mint elsősegélynyújtó vett részt a königgrätzi csatában, melyért elismerő oklevelet kapott. Picit ugorjunk előre!

Mint az ország elsőként emlegetett művésze levelet kapott Ászárról, a plébánostól, hogy az iskolát, melyben, mint szegény gyermek tanult, az összedőlés fenyegetett. Ekkor azonnal leutazott a lovardába Kisbérre, hogy jótékonysági előadást tartson. Tudta, hogy mi a nélkülözés. Az első világháború idején több száz segélycsomagot készített, amiket nem közvetítőkön keresztül juttatott el, hanem saját maga vitte el az árváknak, hadiözvegyeknek. Fűtetlen szobában aludt, hogy vagyonából még több árvát, éhezőt támogathasson, pedig az ország -mai nevén nevezve- „celebje” volt. Rengeteg felkérést kapott.

Történt egyszer, hogy egy előkelő család hívta szereplésre a kastélyukba. Észrevette, hogy a cselédek zokogásban törtek ki a szomszéd helyiségben. Megkérdezte: „Mi történt lelkeim?” A szegény cselédek sírva mesélték, hogy nem tudtak jegyet venni az előadásra. Erre sírva ennyit mondott: „Hozzanak székeket, kezdődik az előadás.” Erre kérdezték a cselédek: „Szólhatunk a többi cselédnek művésznő?” A válasz így hangzott: „Persze lelkeim!” Tudni kell, hogy abban az időben divatos volt a szavalóest. Gyűltek a hokedlik, székek és Jászai Mari előadta szavalóestjét külön a cselédeknek is. Erről az estről életrajzi írásaiban is megemlékezett. Sírtak a szolgálók, olyan szépen szavalt, de ő is sírt velük. Azt mondta, hogy színházzá vált a társalgó, és páhollyá a hokedlik és a székek. Nagy magyar színész volt. Minden évben szilveszterkor, Petőfi születésnapján szülőházához zarándokolt, és az újévet ott töltötte.

Kriptája a Kerepesi temetőben található. Az 1913-ban lebontott régi-régi Nemzeti Színház oszlopaiból faragtatott magának síremléket, tégláiból pedig sírboltot.

Ezt írták róla: „Akik ismerték, többek lettek azzal, hogy ismerték. Mindenkit önmagára ébresztett, ha csak pillanatokra is. Ezek a pillanatok a szabad és teljes emberiesség pillanatai voltak. A közelében mindenki érezte, hogy van ember, aki tanultságon és eltanultságon túl az mer maradni, aki mindenki szeretne lenni: önmaga.”

Egykori lakóhelyén, Budapesten teret neveztek el a nagy művészről: Jászai Mari tér.

Írta: Ács Zoltán

Kép forrása: http://bezga.blogspot.hu/