|
D
|
ecember
20-án a liturgia után egy kis kiállítással szeretnék a magam részéről
megemlékezni a régi Jézus szíve római katolikus-, azaz a mai Szent Piroska
Görög katolikus templom történetéről. Ebben a templomban ez már a második
egyházközség megalapítása. Tárgyi kiállítás keretében betekintést nyerhetünk a
régi lelkészek életébe. Emellett még megismerhetjük a falu első templomát, mely
a mai Kossuth utcai református templom volt, melyet sajnos 1944-ben szétlőttek.
Alkalmam volt még ismerni a régi építőket, igaz gyerekfejjel. Sokat meséltek a
küzdelmekről, és arról, hogy hogyan gyarapodott az egyházközség, hogy mennyire
volt befogadó. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy régi történet, amit
szeretnék a testvérekkel megosztani.
Egyszer egy szegény néger utcaseprő
belül hivatást érzett, hogy csatlakozzon egy gyülekezethez. Járogatni kezdett
oda és az ottani hívek felfigyeltek az új arcra a templomban. A szegény néger
nagyon boldog volt, de boldogsága nem sokáig tartott. Az odajáró „elit” hívek azt mondták neki, hogy ha
lehet, ne járjon ide, mert ruházata kopott, egzisztenciája nincs, mégis csak
egy szegény néger utcaseprő, aki tele van lélekkel, de ez itt sajnos nem
számított. Sírva jött ki a szegény néger a templomból, a lelkében megszólalt
Jézus: - Ne sírj drága testvérem, én már évek óta próbálkozom bejutni ebbe a
gyülekezetbe, de sajnos még én is szegény vagyok, engem sem fogadtak be.
Ez a kis történet mutat rá arra, hogy
nem a ruha teszi az embert. Nekünk a templomban mindenkit egyaránt tisztelnünk,
szeretnünk kell. Erre tanít minket az Úr Jézus!
Írta: Ács Zoltán
Kép forrása:
http://nagyvofely.hu/szigetszentmiklos/templomok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése