|
T
|
ávirat, képeslap, díszlap, egy kézzel írt levél,
ezek már nem divatosak. Helyette vannak a hivatalos levelek, email-ek, sms-ek,
facebook, twitter, meg ki tudja mennyi és milyen megosztó portálok.
Kedves olvasó, Ön mikor
kapott kézzel írt levelet egy baráttól vagy ismerőstől, esetleg képeslapot Ön
mikor adott fel utoljára? Ugye, milyen régen? Tán’ igaz se volt, mondhatnák rá.
A fiatal nemzedéknek üzenem, hogy bizony a távoli rokonok, barátok valamikor
így ápolták a kapcsolatot. Egy vasárnapi prédikációban a következőt hallottam:
amire legtöbb időt, munkát és pénzt költünk, az a legfontosabb. Nos, fontos-e
nekem a családom, barátom, ismerősöm, hogy időt, munkát és pénzt szánjak rá,
melyben megosztom örömömet, bánatomat, jókívánságot küldhetek neki, esetleg
osztozhatok a fájdalmában. Igen, a mai kor embere ehelyett kör email-ben,
sms-ben, na meg a mindent tudó facebook-on kíván minden jót az ünnepekre,
névnapra, születésnapra és egyéb jelentős napokra. Hol van a varázsa a küldött
leveleknek, képeslapoknak. Hol van az az égető vágy, hogy várom a levelet,
melyet csak nekem írtak, nekem, és nem egy vagyok a körben. Nem egy akarok
lenni a címlistában. Hisz’ mindannyian megszelídített rókák vagyunk, nem? Valakinek
nagyon fontosak vagyunk.
Gondoljunk másképp rég nem
látott barátra, ismerősre. Vegyünk elő tollat, papírt vagy egy képeslapot, és
írjunk. Legyen abban az órában a címzett a legfontosabb. Biztos vagyok benne,
hogy Ön is kedves olvasó, az első kézhez kapott, kézzel írt levelet, képeslapot
párás tekintettel fogja még sokszor olvasni.
Írta: József
Kép forrása:
http://royalmagazin.hu/kultura-miskolc/etikett-protokoll-/158--a-hivatalos-levelek-udvariassaga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése