K
|
orábban
soha nem mertem télen az erkélyre teregetni, mert attól féltem, hogy a fagy
megkárosítja az anyagokat. Inkább egy egész szobát telepakoltam vizes ruhákkal,
kockáztatva, hogy a pára kicsapódjon a falakon, amely a rengeteg nedvességtől
penészedni kezdett. A kényelmetlenségen kívül, amit a teregetett holmik
kerülgetése okozott, kénytelenek voltunk penészölőt és páramentesítőt is
használni. Aztán a közelmúltban – hogy az ismert hasonlattal éljek –
feltaláltam a spanyolviaszt, és rádöbbentem, hogy a fogvacogtató hideg és a
friss levegő csodákra képes: a ruhák eltűnnek a lakásból, ragyogóan
megszáradnak, és az illatuk talán még kellemesebb lesz, mint a nyári
napsütésben.
Hogy miért emeltem ki ezt a történetet?
Azért, mert korábban azt gondoltam, hogy rám nem hat a modern emberre
olyannyira jellemző folyamatos rettegés a természettől és az önálló ötletektől,
gondolatoktól. Mert a mai ember bizony retteg. A hidegtől, a hótól, a
fáradtságtól, a betegségtől, a szegénységtől, a nélkülözéstől, a kemény munkától.
Megpróbáljuk kikerülni az akadályokat. Gépekkel helyettesítjük a munkánkat. Ha
valami nem jut eszünkbe, előkapjuk az okostelefont, és gondolkodás nélkül
böngésszük a jól ismert keresőprogramban a válaszokat a nagy kérdésekre.
Pedig a gépekkel való munka, az akadályok
kikerülése gyakran felesleges köröket okoz számunkra. Ettől mi is kicsit
„bepenészedünk”, mint a szoba a vizes ruháktól, miközben a válaszok legtöbbször
az orrunk előtt vannak, csak ki kell néznünk az ablakon. Elhinni azt, hogy
Isten nem véletlenül teremtette a nehézségeket, mert személyiségünk éppen ettől
lesz kifinomultabb és fejlettebb.
A ruhák
télen is megszáradnak.
Írta: Szabó-Kiss Beáta
Kép forrása:
http://www.bien.hu/otthon-kikapcsolodas/haztartasi-praktikak/fagypont-alatt-gyorsan-szaradnak-kint-a-ruhak-hogy-lehet-ez/117040
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése