|
M
|
ivel a falu régen református hitű volt, így a
betlehemezés nem volt szokás. Kántálással járták a legények a falut 4-5 fős
csoportban. Egyik legény kezében bunkós bot volt, ő volt a kutyaverő, botjával
próbálta jobb belátásra bírni az útjukba eső kutyákat.
Ezzel a
rigmussal járták a falut:
„Zörgetik a
kulcsot, pénzt akarnak adni,
Ha egy
hatost nem adnak, el sem fogom venni.”
Erre a gazda
kiszólt az ablakon:
„Ki fiai vagytok?” Ha rokon volt
köztük, behívták őket, ha nem, az ablak alatt kántáltak.
Azután így
folytatták:
„Ha kalácsot
kapunk, nagyot fogunk harapni.
Ha piszkafát
fognak, el fogunk szaladni.”
Általában kaláccsal kínálták a kántálókat.
Aztán így folytatták:
„Szerencsés
jó estét kívánunk Kegyelmeteknek
Engedje meg
az én Istenem, hogy több Karácsonyestét éljenek, erőben, egészségben és
békességben.
Krisztus
születése így hallék, angyali seregek énekelték.
Örülj Te hát
kereszténység,
Ma született
az idvesség.
Melyben
legyen részetek, több Karácsonyt érjetek.
Égből áldás
szálljon reátok,
Majd az eget
bírjátok.”
A karácsony másnapja családlátogatással telt, a
fiatalok délelőtt mentek templomba. A kocsmába vacsora volt, a lányok a kocsma
előtt füzérben álltak, a legények zsebkendővel a kezükben vacsorára invitálták
a lányokat. Amelyik leány a vacsora előtt távozott, őt a legény kimuzsikáltatta.
Így ünnepelték a karácsony szent ünnepét régen a Szentmiklósiak.
Írta: Ács Zoltán
Kép forrása:
http://regikepeslapok.arnolfini.hu/Lapok/Szigetszentmiklos/2/2a/slides/Szigetszentmiklos2_02a.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése