S
|
Elgondolkodtat így
karácsony előtt, hogy melyik uralkodót szolgáltam az óesztendőben: Krisztust, a
karrierhajhászást, a pénzt? Tudtam-e az én királyomat dicsőíteni, mint Assisi
Szent Klára és Ferenc, aki minden reggel az Isten dicsőítésével kezdte a napot
a sok jóért? Megköszönte a virradatot, hogy azon a napon is mindent az Isten
dicsőségére kíván tenni. Én kinek szeretnék megfelelni, az én Királyomnak? Vagy
zúgolódom a reggeli koránkelésért? Munkámból adódóan sok emberrel van
lehetőségem találkozni. Sok emberrel, aki dolgozni szeretne, de nincs munkája.
Nekem van, ez nagy ajándék. Van lakás, meleg szoba.
A Király szereti az ő
népét, nekünk pedig engedelmeskedni kell a parancsának: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből
és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" Néha magunkat jobban szeretjük, de elvárjuk,
hogy minket szeressenek.
Karácsonyt várva
nagytakarítást végzünk a lakásban. Belül is végezzük ezt el! A szívünkből a sok
lim-lomot - ami nem oda való - seperjük ki, hogy legyen hely, ahová a kisded
Jézus lefekhessen. Ő nem szereti a rendetlenséget, de szívesen segít a
rendrakásban. És akkor vígan énekelhetjük a Jézus szíve litániában: „Jézus szíve, minden szív királya és
középpontja, Jézus szíve dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzá folyamodnak –
Irgalmazz nekünk”
Ha bajban vagyunk, merjünk
Őhozzá folyamodni, hiszen ő olyan király, akinek szent szíve mindig megesik a
mi gyengeségeinken.
Írta: Ács Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése