Könyvajánló - Roy Krisztina: Isten nélkül a világban

E

lőször is az egyik kedvenc keresztény írónőmmel szeretném megismertetni a testvéreket, majd az egyik könyvét bemutatni.

Roy Krisztina (1860-1937) Franciaországból Felvidékre származott, evangélikus lelkészi családból származik. Krisztina már fiatalon hitre jutott, így hivatást vállalt a felvidék legszegényebbjei közt és a nagy elmaradottságban élők között végezte munkáját. Hitte és vallotta, hogy Isten előtt nincs különbség a meg nem tért emberek között, Isten előtt mindenki egyforma. De jó lenne, ha mi, hitünket gyakorló keresztények is ezt gondolnánk és e szerint is élnénk meg hitünket. Rengeteg könyve jelent meg, az első 1893-ban és utána még 70 elbeszélés, 2002-ig 31 nyelvre fordították le. Ezek közül szeretnék egyet bemutatni. Mai nyomtatásban is megjelent, nekem a réges-régi kötet van meg, de a mondanivaló mit sem változott.

Egy adventi éjszakán egy megfagyott asszonyt találnak a temető mellett. Az asszony a mellére szorítva tartott egy élő csecsemőt, akit a falubeliek Marcinak neveztek el. Marciról, mikor már felnőtt, elfelejtkeznek az emberek, mindenki éli a maga életét. A fiúnak kegyelemkenyéren kell élnie, a kenyér egyre szűkösebb. Meghal a falu pásztora, és ő örökli ezt a posztot. Írni, olvasni nem tud, de nagyon vágyódik a Szentírás megismerésére. Azért imádkozik, hogy valaki tanítsa meg írni és olvasni, hogy ő maga olvashassa a Bibliát. Imádsága meghallgatásra talál. A faluban meghal egy szegény asszony, akinek egyetlen gyermekét Marci magához veszi. A kenyér egyre vékonyabb, de ő sohasem panaszkodik. A gyerek édesanyjától öröklött tárgyakat a község elárverezi a temetési költségek fedezésére. Csupán a Biblia és egy lelki könyv marad édesanyja után. Fehér asztalt készít Marci a Bibliának, és megkéri Jóskát, a kis árvát, aki már tud olvasni, hogy olvassa neki Krisztus szenvedéstörténetét. Ez a kedvenc része a Bibliából, amit eddig megismert. A nagyobb szelet kenyeret mindig Jóskának szeli. A falubeli asszonyoknak feltűnik, hogy Marci soha sem panaszkodik. A jó ragadóssá válik, segítik a két árvát. A történetnek szomorú vége van. Egy hideg téli estén Marci tüdőgyulladást kap, mivel kettejüknek csak egy dunyhájuk van, és Marci átengedi a fagyoskodó Jóskának a dunyhát, mivel egy rozoga, huzatos, dűlőfélben lévő melléképületben laknak. Az emberek megijednek, a bíróné házába viszik a beteget. Este orvost sem hívnak, sajnálják rá a pénzt, csak másnap, de akkor már késő. Még egyszer Marci magához tér, a falubeliek meglátogatják. Marci senkinek sem tesz szemrehányást, viszont elmondja, hogy ő csak télen jutott el a templomba, mivel a pásztornak vasárnapokon is legeltetnie kell. Az ő temploma az erdő volt, ilyenkor mindig magával vitte Bibliáját, így ünnepelte meg a vasárnapot. Viszont akik minden vasárnap eljutottak a templomba, szerinte úgy éltek, mintha Isten nem is létezne, hiába ültek ott a templomban minden vasárnap.

Jó olvasást kívánok!

Írta: Ács Zoltán

Kép forrása: 
https://www.antikvarium.hu/konyv/roy-krisztina-isten-nelkul-a-vilagban-574667