Filmajánló

Az égig érő fű (1979) - 

Egy kedves film az emberek összefogásáról

    Egy igazi egyszerű és vidám, a film legvégén megható filmet szeretnék ajánlani a testvéreknek. Igazi retró hangulat, amikor az emberek egy pesti bérházban élnek, és mindenki ismeri egymást. A film a 70-es években készült és ebben az időben is játszódik. Mindenki egyszerű beosztású, a film főszereplője - Poldi bácsi (Rajz János) - nyugdíj előtt álló parkőr. Feleségével, Poldi nénivel (Fónay Márta) élik egyszerű, szeretettel teljes életüket. A gyerekek között sem volt hierarchia. A még kislány (Ullmann Mónika) gyerekszereplőként játszik a filmben. Szegény Poldi bácsi nemsokára nyugdíjba megy, nehéz megválnia munkájától, ezért a szeretetteljes közösség összefog, a keramitkockás udvart hosszú-hosszú engedélyek beszerzése után felszedik, majd gyeptéglákkal fedik, hogy Poldi bácsi otthon érezze magát. A film szlogenje: „csak az a szép zöld gyep, az fog nekem hiányozni, a gyep” – hangoztatja benne a felejthetetlen színészünk, Rajz János. Mindenki segíteni szeretne és örömet szerezni neki csupán emberségből.

Elgondolkodtat, sokszor megnézem ezt a filmet. Gyermekkorom jut eszembe róla. Még Miklós község volt, amikor a vasúton átjöttünk, a lakótelep felől földutak voltak. Ha valaki megkérdezte, hogy hol laki Józsi bácsi, fejből tudtam, ma pedig a szomszédomat sem ismerem. Az akkori asszonyok süteményből kóstolót vittek a szomszéd gyerekeknek. Nem volt számítógép, a buckai erdőkben játszottunk. Mindenki veteményezett, ma mindenki egészséges akar maradni, de füvezik, parkosít. Egyszerűen éltek az emberek, ha valaki átment a szomszédba, segített a szomszéd. Kerítés sem volt divat, mindenki egyszerű volt. Ma falakat építünk betonból, hogy ne lásson be a szomszéd vagy örökzöldet ültetünk a mezsgyébe, sajnos a lelkünk itt betonnal van körülépítve. Ne feledjük: a betonfalon a szomszéd nem lát át, de a falon mi sem láthatunk ki!

Jó mozizást kívánok a filmhez!

Írta: Ács Zoltán

Kép forrása: http://eletunk.com/az-egigero-fu/