Tiszán innen, Dunán túl...
A külföldi
munkavállalás, külföldre vándorlás ma Magyarországon nem számít különleges
eseménynek: 2013 szeptemberében közel százezer magyar dolgozott más országban;
ez a szám azóta csak emelkedett. Aki élt már - akár rövidebb ideig - külföldön,
valószínűleg könnyes szemmel gondol vissza azokra a pillanatokra, amikor magyar
emberrel találkozott, magyar nyelven beszélhetett, vagy meghallotta a magyar
himnuszt.
Kodály
Zoltán Háry János című daljátékában a főszereplő megtapasztalja az
elvándorlást, távol kerül szeretett országától, és rövid ideig más nemzetnek
szolgál. Háry János életének ezen szakaszát idős korában esténként, a
nagyabonyi csárdában meséli a falusiaknak, akik sokadszor is szívesen
meghallgatják a mulatságos históriát. Igazán kellemes szórakozás az öreg
obsitos katona élménybeszámolója, hiszen a történet időnként a legvadabb
képzeletet is felülmúlja, Háry János hőstettei még a történelmet is átírják:
beszámolójában többek között megszelídíti az istálló legvadabb lovát, elbánik
magával Napóleonnal, akinek felesége, Mária Lujza valójában Háry szívéért eped;
a császárné még Örzsével, Háry szerelmével is hajlandó civakodásba bonyolódni.
Kodály műalkotása olyan, mint mi
magyarok. Édes és keserű, felhőtlenül vidám, de mélyen belül szívszaggatóan
szomorú. Amikor Örzse és Háry elindulnak Bécsbe, telve vannak az új kaland
mámorával, mégis, szinte meghasad a szívük, hogy „Tiszán innen, Dunán túl” el kell hagyniuk az otthonukat. A
szerelmeseknek nem esik nehezükre külföldön dolgozni, de hiányzik a magyar
virtus, a magyar táj szépsége, dolguk végeztével vissza szeretnének térni kis
falujukba. A hazatérés mindennél örömtelibb, Szinetár Miklós
filmfeldolgozásában lélekszakadva rohannak haza, miközben az Intermezzo - közjáték – (a Háry János
talán legismertebb dallama) szól. Újra viszontlátják a magyar pusztát, a
szalmabálákat, a vizeket; úgy tűnik, hogy itthon még a nap is szebben süt.
„A
szomszéd kertje mindig zöldebb” – más országokat szemlélve gyakran úgy
tűnhet, hogy ott boldogabb, nyugodtabb, szebb az élet. Mégis, aki idegenben
lakik, tudja, milyen élni a magyarok szalmaláng természete és humora nélkül. A
magyar lányok szépsége nélkül. A magyar virágok illata nélkül, a magyar
búzatáblák végtelensége nélkül. A magyar nyelv csengése nélkül.
Írta: Szabó-Kiss Beáta
Kép forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése