A húsmentes
étkezés számomra nem valódi böjtölés. Természetesen elismerem a fontosságát, és
a férjemmel igyekszünk is betartani. De.
A
mélyhűtőben halomra sorakoznak a lefagyasztott húsok. Hét közben a „gyorsan felsütök egy húst” vagy a „simán főzök egy pörköltet” a menü.
Nálunk gyönyörűen elkészített zöldségek, sajtok vagy halak kerülnek inkább a
vasárnapi asztalra. Az ember furcsa kettősséget érez, ha nagyböjtben olyan
ételkülönlegességeket sikerül összehozni, amiket más alkalommal eszébe sem
jutna kitalálni.
A
közösségi oldalakról való lemondás viszont már igazi kihívás. Minden este „csak gyorsan” megnézem az e-mailjeimet,
és máris beszippantanak a különböző csoportok és az ismerőseim legújabb hírei.
Általában valamelyik gyermekem sírása döbbent rá, hogy már megint csak a semmit
bámultam fél óráig: elvesztegettem a drága, esti perceimet, amit például
írással vagy olvasással is tölthettem volna. A nagyböjt kiváló lehetőséget ad
arra, hogy kitaláljuk, mi az a káros szenvedélyünk, amit egészen egyszerűen ki
kell dobni a kukába.
A húsvét ünnepével,
szokásaival általában többet foglalkozik a média (újságok, rádió, TV), azonban
mi most – nem elfeledve ezt az örömteli eseményt – inkább a nagyböjtöt neveztük
meg központi témának. Nem feledkeztünk el továbbá zenei rovatunkban – bár nem
egyházi ünnep - március 15. kapcsán szeretett hazánkról, hazaszeretetünkről
sem.
Írta: Szabó-Kiss Beáta
Kép forrása: http://aludasmatyi.blog.hu/2010/11/02/weisz_bela_magvas_gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése