|
M
|
anapság sok szó esik a szegénységről. Mai
elgondolás szerint ezt a szegénységet pénzben mérjük, pedig a világ
cselekedetben, gondolatban a legszegényebb, szinte mezítelenek vagyunk. Nem a
pénzzel van a baj, hiszen pénzzel sok jót lehet tenni, éhezőkön, nélkülözőkön
segíteni. A pénzhez hozzátartozó érzésekkel van a baj, az elégedetlenséggel,
kapzsisággal. Szent Ferencnél ez fordítva volt. Akkori mércével mérve ő nagyon
gazdag családba született és szegény (anyagilag) szeretett volna lenni, nem
úgy, mint mi. Ha az embernek sok van, a birtoklás érzése megváltozik. Míg kevés
van, mi birtokoljuk a keveset, mikor sok van, az anyagi birtokol bennünket.
Gőgössé is válhatunk, féltjük, hogy bármikor elveszíthetjük eddig nehezen
megszerzett anyagi dolgainkat. Például, ha egy új telefont látunk, feltétlenül
olyanra van szükségünk, néhány hónap múlva értéke erősen lecsökken, jön egy újabb
és minden kezdődik elölről.
Ez csak egy példa.
Próbáljunk megálljt parancsolni magunknak. Törődjünk többet szeretteinkkel.
Sokszor hozzátartozónknak többet ér egy látogatás, egy mosoly, mintha vennénk
neki valamilyen ajándékot. Az angyal szó az angelos görög szóból ered, ami
hírvivőt, küldöttet jelent. Mi is lehetünk angelosok valakinek az életében, aki
mellé Isten küld bennünket vigasztalni mindenféle anyagi áldozatunk nélkül.
Tanuljunk Szent Ferenctől, aki annyira szerette a természetet, hogy ha az úton
előtte mászott egy bogár, átlépte, hogy ne tapossa agyon. Milyen messze
kerültünk ettől. Betondzsungelben élünk, és a lelkünk is teljesen beton,
érzéstelen, rideg, lepattan róla minden, teljesen érzéketlenek lettünk mások
problémája iránt, csak saját magunknak lettünk fontosak, tisztelet a
kivételnek. Nagy általánosságban írom ezeket a mai világ betegségéről, ami
gyógyítható. Gondoljunk arra, ha Isten előtt üres kézzel kell megjelennünk
egyszer, nem pénzben mérve.
Ismerek sok-sok régi
történetet, most elmesélek egy ideillőt, a szegény ember vágyakozásáról.
Történt egyszer, hogy egy uraság látogatott el egy faluba. Fényes hintóval
érkezett. Szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. A szegény emberek
mezítláb toporogtak a sárban bőrig ázva, szerették volna megcsodálni a gazdag
uraságot. Gondolta a szegény ember, milyen jó lehet úrnak lenni, hintóval járni
szolgák kíséretében. Megállt a hintó és a hátuljáról leugrott két szolga, akik
letettek egy lépcsőt a hintó ajtajához, majd kinyitották a hintó ajtaját. A két
szolga segítette ki az urat, mivel mindkét lába hiányzott. - Melyik a
szegényebb?
Láttam én már vadonatúj
autóba 5 liter benzint tankolni. – Soha ne ítéljünk látszatra!
Törekedjünk az
egyszerűségre: „Jobb az Istenfélelem,
megelégedéssel!” Írta: Ács Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése