Páros interjú

Anyák négy gyermekkel

J

úniusi lapszámunkban páros interjút olvashatnak, melyet Nagyné Török Szilviával és Deákné Szkiba Annamáriával készítettem. Szilvia négy gyermek édesanyja, Annamária pedig augusztusban készül világra hozni negyedik csemetéjét.

Nekem időnként a két kislányomtól is égnek áll a hajam – ennek ellenére persze a vesémet is odaadnám értük –, első hármasban töltött esténken sírva fürdettem őket, annyira nehéz volt kétfelé figyelnem. Ijesztő elképzelnem, hogy ez a jelenet három vagy négy gyermekkel játszódik le. Sokan emiatt félnek harmadik gyermeket vállalni. Ti hogyan érzitek? A gyermekek számával arányosan növekedtek a terhek, vagy a harmadik gyermeknél már könnyebb volt „osztódnotok”?

ANNAMÁRIA Igen, a gyermekek számával arányosan nőnek a terhek. De úgy gondolom, az örömök is. Segítség nélkül persze nagyon nehéz boldogulni, erre volt megoldás régen a többgenerációs család.

SZILVIA A terhek persze nőnek, de akárhány gyermeked is van, annyi fele tudsz osztódni. Vannak nehezebb és könnyebb napok egyaránt. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Korábban gondoltátok, hogy egyszer nagycsaládos anyák lesztek?

ANNAMÁRIA Mi tudatosan alapítottunk nagycsaládot, mindketten reméltük, és Istennek hála megvalósulhatott.

SZILVIA Én álmomban sem gondoltam erre, kettőnél többet nem terveztünk. Az évek múlásával ez változott, így most négy gyermekünk van. J

Milyen visszajelzéseket kaptok? Általában pozitívan állnak a sok gyermekhez, vagy inkább megszólnak benneteket? Volt már durva, sértő megjegyzés rátok nézve?

SZILVIA A baráti kört tekintve pozitív visszajelzéseket kaptunk. Családon belül viszont akadt, aki nem örült ennek. A negyedik gyermeket vártam, mikor a kisebbséghez hasonlítottak minket, elég fájó volt.

ANNAMÁRIA Vegyes visszajelzések érkeznek, de alapvetően nem ettől tesszük függővé a családunk jövőjét. Vannak, akik csodálnak, vannak, akik botránkoznak, míg egyesek „nagyon bátrak” –nak neveznek.

Egy jó testvéri közösséggel élethosszig tartó ajándékot adtok a gyerekeknek. Nálatok hogyan viszonyulnak egymáshoz a testvérek? Segítenek a másiknak? A féltékenység gyakran előfordul vagy nagycsaládban a gyerekek is elfogadóbbak?

SZILVIA Persze, segítenek egymásnak, de a problémák is megvannak köztük, még a kicsi és a nagy között is. Féltékenység is van, csak mindegyik másképp éli át. Azt gondolom, ez elkerülhetetlen.

ANNAMÁRIA Főleg a nagyböjti vagy komorabb időszakban, amikor az ember hajlamos a saját halálára gondolni, eszébe jut, hogy mit adhatna a gyermekeinek, ha ő már nem lesz. Ilyenkor egyértelmű a válasz: testvéreket, vagyis olyan emberi kapcsolatokat, amelyek jó esetben kiállják az élet próbáit. Kicsinyesség és hősiesség egyaránt jellemző a testvéri kapcsolatokra, a végeredményt az határozza meg, hogy mi, a szüleik melyiket tápláljuk és erősítjük meg személyes példánkkal.

Mivel bátorítanátok azokat a házaspárokat, akik szeretnének nagycsaládot, de valamiért nem mernek belevágni?

ANNAMÁRIA A Gondviselésbe vetett hittel, és erejükhöz mérten próbáljanak gondolkodni a családtervezésről és gyermekvállalásról!

SZILVIA Félni semmiképp nem szabad, olyan terhet nem kapunk, amit ne tudnánk véghez vinni. A nehézségek mellett ugyanannyi öröm is van, mindig ezt kell szem előtt tartani. Nehézségek, tragédiák túlélésére Ők adnak az embernek erőt és vigaszt. Egy gyermek mosolya csodákra képes!

Írta: Szabó-Kiss Beáta

Kép forrása:

http://www.festomuvesz.hu/tothaniko/