Emlékek
|
A
|
gyerekeimtől mindig tanulok valami új dolgot.
Most éppen azon elmélkedtem, hogy a két éves kislányom mire fog emlékezni ebből
a korszakából.
Nekem két éves koromból először mindig az
az emlék jut eszembe, amint kint játszom az udvaron, és egy kinyitható
ételbúrát tartok a fejem felett, mintha napernyő lenne. Felfelé nézek, amikor
anyukám áthajol a korláton és megnézi, mit csinálok, mosolyogva mond valamit,
majd bemegy. Szinte jelentéktelennek tűnő emlék, mégis pontosan megmaradt az
agyamban, bármikor fel tudom idézni.
A felnőttkori emlékeimnél általában csak
a fontos eseményekhez kötődő emlékek maradtak meg. Alig találok szürke,
hétköznapi képeket. Mindezt azzal magyaráztam, hogy a gyerekek még a jelenben
élnek. Nem kalandozik el a gondolatuk a jövőbe vagy a múltba. Ha valamit
tesznek, részletesen kielemzik, elmondják, a tárgyakat megfogják, megszagolják,
megkóstolják. A felnőttek viszont annyira el vannak foglalva a gondolataikkal,
hogy észre sem veszik a hétköznapi csodákat, ezért nem is marad meg a
tudatukban. Csak a jelentősebb események rántgatják őket vissza ebbe a világba.
Írta: Szabó-Kiss Beáta
Kép forrása:
http://www.orientpress.hu/140965/nyomtatas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése