Magyari Judith: Tegnap és ma
|
A
|
Szent
István Társulat kiadása, 1926-ban jelent meg. A könyv elején egy ápolónőről
olvashatunk, aki a Keleti pályaudvarra érkezik. Éppen hazalátogatott szüleihez,
testvéreihez Budapestre. Imakönyv lapul a zsebében, szolgálatteljesítés közben
is azt vallja, ha a lelket is gyógyítjuk, gyógyul a test is. Amikor
hazaérkezik, megkéri édesanyját, hogy meséljen gyerekkoráról. Elkezdi a
mesélést, melyről a könyv szól.
Édesapja elveszti munkáját,
és ezt nagyon szégyelli családja elől. Viszont családja végig mellette áll,
bíznak a gondviselésben. Magukhoz veszik Debrecenből elszegényedett
nagybácsijukat. A Lónyai utcai lakásban a két nagyszobából asztalosműhelyt
nyitnak, és a volt „igazgató úr”
asztalossá fejlődik. Régebben előkelő társaságok is sűrűn megfordultak a
családnál, de ezek után el-el maradoznak a látogatók. Néha-néha egy-egy úri
hölgy megjelenik látogatóba, de ők is csak azért, hogy az úgymond „úri társaságnak” pletykával
szolgálhassanak, hogy elmesélhessék, hogy tönkrementek. Az igazgató urat,
Kövendi Mátyást, cseppet sem zavarja, hogy fizikai munkát kell végeznie.
Magukhoz vesznek dolgozni egy Szirtess Tamás nevezetű fiút, aki régen egy jól
menő ügyvédnek volt a fia, de Tamás a betegsége miatt nem folytathatta ügyvédi
tanulmányait. Édesapja hirtelen meghalt, beteg édesanyjával szinte minden
vagyontárgyukat felélték, annyira, hogy még az orvosságot sem tudta kiváltani
édesanyjának. A szintén bajban lévő Kövendi Mátyás első héten teljes fizetést
ad Szirtess Tamásnak szorgalmas munkájáért, amit a fiú természetesen
visszautasít, de Kövendi úr a fogason lévő kabátjába csempészi.
Az édesanya története
mesélése vége felé kiderül, hogy bizony Szirtess Tamás, a szegény segéd az ő
férje volt, aki már elhunyt. Könnyes szemekkel hallgatta a vendégségbe
hazaérkező ápolónő a történetet.
Szó szerint idézek a
könyvből az ajánló zárszavaként:
„- És te
anyu hozzámentél volna apuhoz, ha egyszerű szegény asztalosnak maradt volna?
- Jegyezd
meg kedves leányom, a boldogság nem címtől, rangtól és vagyontól függ. A
boldogság bennünk van, ott dalol a lelkünk mélyén, csak az a kérdés, hogy az
élet hangos zsivajától meg tudjuk-e hallani ezt a finom, gyönge hangot, hogy
kísérője legyen életünknek.”
Aki e gyönyörű szép,
vallásos regényt elolvassa, rájön, hogy Istennek minden apró-cseprő dolgunkkal
terve van. Amit mi csapásnak érzünk, mindig jól jövünk ki belőle, áldássá
válik.
Ajánlom a Testvérek
figyelmébe a Szent István Társulat réges-rég megjelent keménytáblás,
vászonkötésű könyveit. Budapesti antikváriumokban beszerezhetőek, elolvasásuk
után könyvespolcunk díszei lehetnek.
Írta: Ács Zoltán
Kép forrása:
http://hu.earth-photography.com/Countries/Hungary/Hungary_Budapest_KeletiStation2.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése