Gondolatébresztő

K

önnyű megszólni a másikat, főleg, ha a gyerekekről és a gyerekek számáról van szó. Ha az embernek egy gyereke van, akkor önző. Ha kettő, akkor elfogadható, de itt is találnak kivetnivalót: a kicsi korkülönbség ostobaság, a nagy korkülönbség a gyerekeknek rossz. Három gyereknél ferde szemmel néznek a szülőkre, de ha annál többet mer vállalni valaki, akkor kizárólag csak a segélyért szülhetett, vagy azért, mert az anyuka nem szeretne már dolgozni.

       A nagycsaládosok így magasan a legtöbb rosszindulatot és sértő megjegyzést kapják nap mint nap. A történelem biztosan választ ad nekünk arra, hogy hol fordult meg ennyire az emberek véleménye, de tény, hogy a régi időkben annak örültek, ha minél több apróság színesítette a családot. Többen ilyenkor azt mondják, hogy „bezzeg régen sokkal jobb volt, persze, hogy több gyerek volt”. De kérdem én, aki a régi világot olyan hihetetlenül idillinek látja, olvasta már Móricz Zsigmondtól az Árvácska c. könyvet? Vagy Móra Ferenc műveit? Vagy Victor Hugo Nyomorultak c. regényét, esetleg Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés-ét? Még messzebbre megyek: az Ószövetséget? Oldalakon keresztül sorolhatnám csak a legismertebb könyveket, amelyekben a gyerekek éheznek, mezítláb járnak, koldulnak és nem ritkán súlyos betegségben meghalnak. Ezekben a korokban mégis felvállalták az emberek, hogy annyi gyereket nevelnek, amennyi megadatik nekik. Most, amikor jólétben élünk – mert igenis a fejlett országokban dúskálunk a földi javakban – miért ítéljük el az életet?

       A nagycsalád központi helyet kapott újságunk ezen számában, egy páros interjú keretein belül többek között megszólal két négygyermekes anyuka is.

       Kellemes olvasást kívánunk!

Írta: Szabó-Kiss Beáta
Kép forrása: http://amikisvarosunk.hu/cikk/gondolatebreszto-fekete-istvan-rorate-video-ghymes