K
|
önnyű
megszólni a másikat, főleg, ha a gyerekekről és a gyerekek számáról van szó. Ha
az embernek egy gyereke van, akkor önző. Ha kettő, akkor elfogadható, de itt is
találnak kivetnivalót: a kicsi korkülönbség ostobaság, a nagy korkülönbség a
gyerekeknek rossz. Három gyereknél ferde szemmel néznek a szülőkre, de ha annál
többet mer vállalni valaki, akkor kizárólag csak a segélyért szülhetett, vagy
azért, mert az anyuka nem szeretne már dolgozni.
A nagycsaládosok így magasan a legtöbb
rosszindulatot és sértő megjegyzést kapják nap mint nap. A történelem biztosan
választ ad nekünk arra, hogy hol fordult meg ennyire az emberek véleménye, de
tény, hogy a régi időkben annak örültek, ha minél több apróság színesítette a
családot. Többen ilyenkor azt mondják, hogy „bezzeg
régen sokkal jobb volt, persze, hogy több gyerek volt”. De kérdem én, aki a
régi világot olyan hihetetlenül idillinek látja, olvasta már Móricz Zsigmondtól
az Árvácska c. könyvet? Vagy Móra Ferenc műveit? Vagy Victor Hugo Nyomorultak
c. regényét, esetleg Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés-ét? Még messzebbre megyek:
az Ószövetséget? Oldalakon keresztül sorolhatnám csak a legismertebb könyveket,
amelyekben a gyerekek éheznek, mezítláb járnak, koldulnak és nem ritkán súlyos
betegségben meghalnak. Ezekben a korokban mégis felvállalták az emberek, hogy
annyi gyereket nevelnek, amennyi megadatik nekik. Most, amikor jólétben élünk –
mert igenis a fejlett országokban dúskálunk a földi javakban – miért ítéljük el
az életet?
A nagycsalád központi helyet kapott
újságunk ezen számában, egy páros interjú keretein belül többek között
megszólal két négygyermekes anyuka is.
Kellemes olvasást kívánunk!
Kép forrása: http://amikisvarosunk.hu/cikk/gondolatebreszto-fekete-istvan-rorate-video-ghymes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése